Arthur szerint a világ

Arthur szerint a világ

Böjti gondolatok az álszent pártkatonákról

avagy nyílt levél Gajdics Ottónak

2024. február 25. - Arthur B. Dumpling

Kedves Ottó,

Amikor „Böjti gondolatok a kegyelemről” Magyar Nemzet irományát olvastam, szomorú ürességet éreztem. Amikor valaki ilyen módon és véleményem szerint félreértelmezve, a diskurzust eltérítve hivatkozik a Bibliára, a kegyelemre, Jézusra, az minden alkalommal mellbe vágó. Íme a cikke:

Böjti gondolatok a kegyelemről (magyarnemzet.hu)

Ezt írja: „De most, hogy mindenki önjelölt bíró és ítélet-végrehajtó lett Magyarországon, érdemes elgondolkodni azon is, mi az a kegyelem.”

Itt azt vélem kihallani, hogy ön azt sugallja, hogy az emberek sajnálatos módon véleményt formálnak ebben a felháborító ügyben. Az én olvasatomban, ami a jelenlegi tudásunk alapján megállapítható, egy törvény előtt elítélt aljas pedofil bűncselekményt elkövető, Vásárhelyi János nevű, gyermekotthon igazgató tetteit egy szintén törvény előtt elítélt személy,  az igazgató helyettese Kónya Endre próbálta eltussolni, fedezni, aki ebben az ügyben kényszerítésért 2019-ben első fokon, majd 2021-ben másodfokon is 3 év 4 hónap börtönbüntetés ítéletet kapott. Ezek után Balog Zoltán püspök közreműködésével kegyelemre terjesztette valaki Kónya Endrét, aki azt meg is kapta, majd azóta ebbe a visszataszító ügybe, a közvélemény nyomására az ügy mindhárom prominens érintettje, Novák Katalin Köztársasági Elnök, Varga Judit a Fidesz EP listavezetője és maga Balog Zoltán püspök is belebukott.  (A Fidesz, a NER, a hatalmi elit rendszerén pedig még egy repedés keletkezett.)

Önök pedig azóta folyamatosan próbálják magyarázni a magyarázhatatlant, relativizálni az elfogadhatatlant. Olykor bibliai példákat is hoznak, mint most ön is a kegyelemről.

Azt is írja: „Ezért teljesen ostoba az a hőbörgés, amivel a vérszemet kapott kormányellenes politikusok és véleményvezérek azt szajkózzák, még mindig nem tudjuk, miért adott a köztársasági elnök kegyelmet a pedofilt segítő bűnsegédnek. Ebben a formában ez egy olyan kérdés, amire nincs válasz. Azért nincs, mert ez nem őszinte kérdés. „

Kedves Ottó, ezt most komolyan írta? Én elhiszem, hogy az önök politikai oldalának ez az ügy igen kellemetlen, de, hogy annak a jogát és morális alapját elvitassa, hogy az ember, az állampolgár kérdezhessen egy közfelháborodást kiváltó ügy kapcsán, az rettentően elszomorító és a társadalmunk mélységes lenézésére vall. Miért gondolja azt, hogy az ön dolga megmondani, milyen az őszinte, a jó kérdés? Az meg aztán végképp döbbenetes, hogy elkezd „balliberális bandázni”.  Ottó! Tényleg azt gondolja, hogy politikai haszonszerzés reményében ezt az ügyet majd a politikai ellenfeleik nem használják ki? Ez a naivitás most komoly? Ugyebár önök, ezt nem használnák fel fordított esetben, ugye?

Ezt is írja ön: „Nem ez érdekli a felhergelt tömeget, hanem az, mikor feszítik meg a gyűlölt ellenséget, mikor bukik bele az általuk kavart botrányba a kormány. Az áldozatokkal való együttérzésükről győzködnek bennünket, miközben lelkük mélyén az elpusztításunk iránti sötét vágy munkál. Így változtatták a kegyelem örömét gyűlöletté, dühvé és haraggá.”

A „kegyelem örömét”, még ízlelgetem ezen mondatát, őszintén szólva nem tudom mire vélni, ezt az örömüket. Akkora öröm ez,  hogy még a Marsról is látszik, mármint önöknek, bár nem tudom, kiknek a nevében örömködik, én senkit nem ismerek a környezetemben, aki ennek a kegyelemnek örült volna. Kiknek az öröme ez a kegyelem, árulja már el kire, mire gondolt, amikor ezt írta!

Ezt is leírta: „Jó lesz tehát vigyázni, amikor a csőcselékre bízzuk annak megítélését, ki a bűnös és ki az ártatlan.” Most itt kire gondolt? János és Endre bácsikat bírósági ítélet alapján bűnösnek nyilvánították. A bíróságra gondolt, hogy csőcselék? Vagy a Novák, Varga és Balog hármas megítélése kapcsán írta ezt? Hát őket nagyon úgy tűnik, ha nem is bírósági, de erkölcsi alapon a társadalom nagyobbik része elítéli a kegyelemben vállalt szerepük miatt.  Akkor így tehát a társadalmunk nagyobb része a csőcselék? Vagy ki a csőcselék ön szerint?

Kedves Ottó, ön egy bibliai analógiát hozott az ügy kapcsán. Ha készülne belőle valamilyen színdarab vagy film és ezt a színdarabot én írnám vagy a filmet én rendezném, így nézne ki a szereposztás:

 

Jézus a középső kereszten, szerepében -a szerencsétlen, megnyomorított, meggyalázott gyerekek.

Lenne három lator is, szerepükben- Novák, Varga, Balog.

Csőcselék a keresztek körül szerepében- Jézus neve helyett a latrok nevét kiabáló álszent pártkatonák.

 

Az a problémám, hogy a cikke alapján úgy érzem, ön a Novák, Varga, Balog hármast tenné a középső keresztre, Jézus helyére, vagyis őket tekinti áldozatnak az ügyben. 

 

Ha írásom eljut Önhöz, kérem, az érveimre reflektáljon, ne énrám. Nem vagyok sem jobb, sem baloldali, sem konzervatív, sem liberális. Nem kedvelem sem Orbán Viktort, sem Gyurcsány Ferencet, sem Brüsszelt, sem Moszkvát. Kérem ne dollárbaloldalazzon meg hasonló ilyen dolgok, én nem vagyok propagandista. És Ön?

 

Üdvözlettel

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Mi lesz a Lúdas Matyikkal?

Nyílt levél Nagy Ferónak

Kedves Feró!

Hálás szívvel gondolok rád és a Beatricére, mert annyira jó fejek voltatok annak idején, amikor nagyon régen, még a XX. század vége felé, több ezren ott fagyoskodtunk a néhai Pecsa szabadtéren, talán december 23. vagy a két ünnep között lehetett, nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy ingyen koncertet adtatok a közönségeteknek. Talán Rockkarácsony volt a rendezvény neve.  Majd megfagytunk, de ott voltunk, együtt énekelte a tömeg a „Kétezredik év felé” dalt:

„Nyomasztó az új rend, pedig már oly régi,
csak az a baj, hogy nem látom a végét
A kétezredik év felé
Az elfecsérelt éveket ki venné számba,
A SZARNAK ÉS A KÁRNAK NINCS GAZDÁJA!
A kétezredik év felé!
Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Valahogy úgy éreztem tinédzserként, hogy a politikai rendszerrel való szembenállás szószólói vagytok, a kritika megfogalmazói, a Lúdas Matyik közé tartoztok a Döbrögikkel szemben.

Ott volt a Jerikó, ami pedig optimistán megfogalmazta, hogy az a rendszer sem fog örökké tartani:

„Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.”

Döbrögi elvtársék részben távoztak, persze csak képletesen, a vagyonukat átmentették, így Döbrögi elvtársék ma is köztünk járnak, vagyis pontosabban elhúznak mellettünk luxusautóikkal vagy felettünk a magánrepülőikkel, hatalmas jachtjaikkal majd beborítják a vízbe az éppen csónakban evező átlag állampolgárt. Nagy igazság, hogy a népmesék szegénylegénye vagy a legkisebb királyfia nem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondatot viseli a ruháján/pólóján/páncélján, hanem ő akarja a pénzt, paripát, fegyvert, fele királyságot és még a nőt is. Így nem csak a régi Döbrögi elvtársak, hanem újabban gazdaggá lett Döbrögi polgártársak is köztünk élnek, szállodákat, vagy egész szállodaláncokat vesznek meg, a meghajlított piacgazdaságban még olyanokat is megtesznek, hogy külső, közös forrásból pályázott lombkorona sétányt építtetnek, miközben nincsenek már lombok, mert ahhoz erdő is kellene, de azt ugye ők kivágatták közben. Állami támogatásból is épült, a Balaton partját is elbirtokló szállodájuk partjáról lenézően elzavarják a Lúdas Matyikat, fenntartva a fürdőzés lehetőségét így a tehetősebb, fizetőképes népeknek. A Lúdas Matyik meg fürödjenek majd otthon a kádban.  „Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér..”, mondják az élet császáraként.

Természetesen vannak, akik sokra vitték az életben, akár fiatal koruk ellenére, persze mindig jól jöttek a történelem során a jó kapcsolatok, ahogy napjainkban is. Néha úgy tűnik, mintha családi, néha pedig hűbéri rendszerben működne a régi és új Döbrögik rendszere, a táplálékpiramis csúcsán trónol a király, akit ma nem így nevezünk hivatalosan, talán a „bábok mestere” kifejezés jobban tükrözi a munkásságát. Régi és új Döbrögik nagyon ügyesen ingáznak a hatalmi pozíciók között és folyton egymásra mutogatnak, ahogy hűbéres tollforgatóik is, akik elvek nélkül bármit meg tudnak magyarázni, ha az a gazda Döbrögiük érdekét szolgálja vagy hiúságát legyezi. Mindez annak érdekében, hogy a Lúdas Matyik ne legyenek túl dühösek, hiszen azért sokan vannak és akár veszélyesek is lehetnek.  Ezért figyelnek a nép szórakoztatására és érdekeik mentén támogatják hű dalnokaikat is.

Engem az irritál leginkább az új Döbrögik rendszerében, hogy bármilyen kritikusukat, aki irányukban bármilyen kritikát megfogalmaz, azt az embert rögtön megpróbálják bemocskolni, azt elhitetni a néppel, hogy a régi Döbrögik híve/a nagy nyugati királyság parancsára cselekszik /”lefizették”/”megvették”/”szemkilövető”/”dollárbaloldali”/ ”libsi”/”keresztényellenes”/” haladár” és a sor napestig folytatható még. Azt mondják, hogy nem fognak úgy táncolni, ahogy a nagy nyugati királyságban fütyülnek, de közben vígan járják a táncot a nagy keleti királyság által balalajkán húzott nótára. Az, hogy a „bábok mestere” érdekei mentén, elvtelenül éppen milyen irányba járja a pávatáncot, nem zavarja a Döbrögiket, hiszen a király nem tévedhet soha. Csak néha feszeng, főleg olykor, ha külföldi, nagy hatalmú és katonai erejű Giga Döbrögik társaságába kerül. (Azt hiszem igazságtalan lenne nem kimondani, bármelyikünk feszengene akkor és ott.) 

A Döbrögiségnek is van azért mértéke, vannak olyan Döbrögik a régiek és újak között is, akik kicsit kedvesebbek, nem hazudnak annyit, vagy legalább nem csinálják úgy, hogy közben álszentek, képmutatók, ők azok, akik szemlesütve, szégyenkezve teszik, mert tudják, hogy „aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog”.

Régi és új Döbrögik, mindig is voltak, vannak és lesznek, ahogy a Lúdas Matyik is, akik a kisemberek, a kizsákmányoltak, megnyomorítottak és eltaszítottak. A pöffeszkedő Döbrögiket csak elvtelen céljaik eléréséig fogja érdekelni a Lúdas Matyik nyomora, kellenek olyanok, mint ti voltatok akkor nekünk, annak a néhány ezer Lúdas Matyinak, akinek ingyen adtatok koncertet, de igazából sokkal többet, a mínusz három fokban. Köszönet érte!

A Döbrögiség sajnos állandó, ahogy a Lúdas Matyiság is. A régi és az új Döbrögi földesurak csatározásaik során tönkreteszik a hazánkat, megmérgezik a közgondolkodást, erodálják az elveket. Remélem egyszer majd mindannyian elköltöznek Döbrögi falváról az elmúlás, kétes tisztaságú, géneket tovább örökítő szervére.  

Hol van ma az, aki annak idején a Lúdas Matyik gyámolítója, nem pedig a Döbrögik dalnoka volt?

Üdvözlettel

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

 

Nyílt levél Jeszenszky Zsoltnak. Zsolt! A lenti kijelentésekből mi következik?

"Az igazgatóhelyettes nem pedofil. Novák Katalin NEM egy pedofilnak adott kegyelmet."

Kedves Zsolt, 

Eme irománya kapcsán reflektálnék:

A Budaházy-üggyel nem sikerült, most a pedo-sztorival próbálkoznak? - Mandiner

Ön egy értelmes, intelligens ember, ezért is írok Önnek. Igaza van, amit az ellenzék csinál az ügy kapcsán, az politikai prostitúció. Tetten érhető benne a politikai haszonszerzés vágya.

De azt ugyanakkor miért nem veszi észre, hogy amit Ön és a kollégái csinálnak az ügyben, az meg a bűn relativizálása, azon való lovaglás, hogy az igazgatóhelyettes nem pedofil. Igen, nem az! "Csak ", "csupán" segített, falazott az igazgató tevékenysége kapcsán, kényszeríteni próbált és jogerősen börtönbüntetést is kapott! Úgy kezdik beállítani, mintha az igazgatóhelyettes és Novák Katalin lennének az áldozatok, miközben azok a szerencsétlen gyerekek azok! Mitől különbek Önök a politikai és propagandista ellenfeleiktől? Ha a baloldal politikai haszont szerez, akkor Önök politikai kárt mentenek éppen! 

Amúgy a társadalmi kísérlet jól sikerült! Pártszimpátia alapján ítélik meg az ügyet az emberek, olyan torz szemüvegen át, amit közösen építettek itthon mindkét oldal rothadt lelkű politikusai és lelkes propagandistái! Gratulálok hozzá! Nagyszerű munkát végeztek! Csak így tovább!

Ha az igazgatóhelyettes és Novák Katalin cselekedeteinek relativizálása mellett van még ideje és energiája, akkor ajánlom tegye fel magának a kérdést, hogy az Ön által "lelkes, munkáját odaadással végző, a gyerekek által is kifejezetten kedvelt, számukra számos külön programról gondoskodó tanárember"-t Ön szívesen látná-e a saját gyermekei testnevelő tanáraként? 

Üdvözlettel

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

 

 

Novák Katalin esete a pedofil cinkosával

„Vétkesek közt cinkos aki néma”

 

Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess! Persze azért ne legyél hülye, gondold át a dolgokat. Nekem legfőképpen ezeket kellett az ügy kapcsán:

 

  1. A Ferenc pápa látogatása kapcsán köztársasági elnöki kegyelmet kapott K. Endre tudott-e főnöke pedofil tevékenységéről? Milyen szerepe volt?

Minden kétséget kizáróan igen, tudott róla. Cinkos volt, bűnsegéd, tudott az igazgató szörnyű és embertelen tetteiről, kényszerítést követett el, egy gyerek nevében hamis vallomást írt, 3 év és 4 hónap szabadságvesztés ítéletet kapott jogerősen.  Nem lehet azt mondani, egy ártatlan ember, aki belekeveredett, belekeverték stb. ebbe a szennyes ügybe.

 

  1. Novák Katalin kegyelmet adott neki?

Igen. Feltételezhetően, aki köztársasági elnöki kegyelmet kap, azt eléggé kivizsgálják és az elnök sem adja akármihez a nevét. Nem lehet azt feltételezni, hogy Novák Katalin nem tudta az ügy részleteit.

 

Következtetések és kérdések.

Novák Katalin szerintem nem cselekedett helyesen.

Novák Katalin szerintem hibát követett el. Vagy magától vagy utasították. De ki és miért? Ezek mind megőrültek vajon?

Isten lehet, hogy megbocsát majd a pedofilnak és a cinkosának is, már ha létezik. Biztosan megbocsát, ha létezik, hiszen a pápa látogatása volt a kegyelem apropója és a pápa hitbéli ügyekben tévedhetetlen. De vajon a pápa erről mit gondol? Tud róla egyáltalán?

Vajon a megrontott gyerekek megbocsátanak-e majd? Lesz-e ezek után normális életük?

Én csak ember vagyok, nem vagyok isten, nem tudok megbocsátani. Zsigerből azt mondanám, őket, pedofilt és cinkosát kellene hermetikusan befóliázni, nem könyveket. De nem mondom.

Ami a legfurcsább, hogy egy ilyen erkölcsi, morális kérdést, hogyan lehet, hogy a pártpreferenciák alapján ítélnek meg emberek és relativizálják a cinkos bűnét, ezzel legitimálják Novák Katalin által adott kegyelmet. Minden esetre senkinek sem kívánom, hogy például alsós gyermekének a kegyelemben részesített, így majd ha igaz az információ, akkor priusszal sem rendelkező K. Endre legyen a testnevelés tanára.

Novák Katalin újévi beszédének részletével búcsúzom, nagyszerű gondolatok, érdemes figyelni rájuk!

„Az újszülött, a gyermek, az unoka jelenti a reményt, a derűt ma is. Ők adnak értelmet a pénzkeresetnek, az országépítésnek, a tanításnak. Nekik szeretnénk kiszámíthatóbb, békésebb, boldogabb jövőt. „

Nagyszerű! Köszönjük szépen!

Arthur


(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem
tényállítás.)

Pilhál Tamás, a Csányi Vilmos szakértő

Kedves Tamás, szövegértésből elégtelen!

Kedves Tamás,

Olvastam „Csányi Vilmos, a diktatúra-szakértő” cikkét és hála Önnek, ennek hatására a
Csányi Vilmos interjút is, amiért Ön megírta a Magyar Nemzet cikkét. Köszönöm szépen,
hogy így megismerhettem a Csányi interjút, nagyon sok nagyszerű gondolat, az emberiség
globális története szempontjából lényeges elem megtalálható benne. Eddig is kedveltem az
„Ironikus etológia” kötetet, nem tudom, Ön olvasta-e. Szívből ajánlom, nagyszerű mű!


Az Ön cikke miatt mérhetetlen ürességet és szomorúságot éreztem. Kerestem Csányi Vilmos
24.hu interjújában a politikai propagandát, az Ön írása alapján, de sehogy nem sikerült
rátalálnom. Biztosan értette Ön, amit olvasott? A Csányi Vilmos interjú válaszaiból kiderült számomra, hogy a jelen politika eseményeire és folyamataira nem aktuálpolitikai haszonszerzés vagy propaganda céljából
tekint és nem ilyen céllal elemez, hanem az eseményeket és folyamatokat történeti, vagy
akár történelmi kontextusukban közelíti meg. Ez a különbség Csányi Vilmos és az Ön írói-
szerzői munkássága között. Az Ön írása véleményem szerint teljes mértékben kimeríti a
politikai propaganda keretrendszerét, szánalmas és szegényes módszertanát. Ráadásul szerintem semmitmondó és unalmas is.
Íme az Ön cikke:
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/12/csanyi-vilmos-a-diktatura-szakerto


Íme az interjú:
https://24.hu/belfold/2023/12/25/csanyi-vilmos-nyugi-a-vilagban-minden-atmeneti-az-ember-
is-az-addig-kell-becsulni-elvezni-a-letezest-amig-van/

Tudja, aki esetleg a kedves gazdáit kritizálja, az nem feltétlenül ért egyet az úgynevezett
baloldallal sem, nem lesz tőle „gyurcsányista”, „szemkilövető”, „dékás”, nem akarja a
gyermekek nemét sem átváltani, mindenkit kritika nélkül beengedni a határainkon és még
hosszasan lehetne sorolni. Nem lehet, hogy vannak olyanok is, akik Gyurcsánytól és
Orbántól is idegenkednek?  Ez lehetetlen? Annyira szegényes ez a gondolkodás és már
bocsánat, de csekély értelemre is vall, ha valaki ebben az összefüggésben csupán ezt a két
tábort látja és ezekhez sorolja magát és másokat. Még nem jutott eszébe, hogy esetleg talán
Orbán Viktor vagy a Fidesz is hibázhat, gondolhat és tehet is valamit rosszul? Aki mindig
csak másokban lát hibát és magát és pártját/oldalát tévedhetetlennek gondolja, azt hiszem
pont arra mondják, hogy szektás gondolkodású. Azt pedig mindketten tudjuk és még sokan
ebben az országban, hogy úgy kell Orbánnak a Gyurcsánnyal való folyamatos
összehasonlítás, mint éhezőnek egy falat kenyér. Pont ezért viszolyognak sokan az oldalaktól
független politikai elit ténykedésétől. Túl sok az ellentmondás és tonnányi a képmutatás.


A szektás gondolkodás legjobban ebben a mondatában érhető tetten: „(Csányi mentségére:
ő legalább migránsügyben Orbánnak ad igazat)” Ne haragudjon, de ezt én nem értem.
Orbán Viktor valamilyen igazodási pont vagy origó? De hát miért? Az a jó
ember/hazafi/állampolgár/hívő, aki Orbánnak mindenben igazat ad? Ő tévedhetetlen? Úgy
tudtam csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akik a kereszténységben az igazodási pontok,
illetve a Biblia. De hogy Orbán Viktor is?


„Blőd oktatás és egészségügyezés?” Ez mit jelent? Aki szerint nincs minden rendben ezeken
a területeken, az blőd? Vagy aki kritikát fogalmaz meg, az biztosan blődséget állít?
Nézzünk akkor egy-egy reprezentatív példát ezekre a blődségekre.

Egészségügy. Lélegeztető gépek. Nagyon fontosak, életet menthetnek, senki nem vitatja,
mindenki fontosnak tartja a meglétüket. Úgy tudom, tizenkétezer(!) lélegeztetőgép, amelyek
összesen a hírek szerint 300 milliárd forintba kerültek, állnak most raktárakban, havi 80 millió
forint raktározási költséggel. Tehát felesleges lélegeztető gépek, amelyek egy része nem is
használható intenzív ellátás céljából, úgy hírlik. Ezek a gépek nem működnek maguktól.
Vajon ilyen számú lélegeztetőgéphez van megfelelő számú és képzettségű személyzet?
Mert csak a humán erőforrásról nem esett szó. Van elég intenzív kezeléshez vagy hasonló
szintű ellátáshoz elegendő számú férőhely/betegágy? Ön a Csányi Vilmost kritizáló írásában
a józan ész igényét hirdeti. Itt vajon megvolt a döntéshozók józan esze? Vajon a saját
pénzüket is ilyen „felelősségteljesen” költötték volna el, mint a közpénzt? Esetleg ez valakinek
jó üzlet volt? Vagy mindent úgyis ki lehet magyarázni?


Oktatásügy. PISA teszt. Értem én, hogy nagyszerű dolog kiszemezgetni az ideológiailag az
állításunknak megfelelő részeket belőle. De kicsit sántít, hogy a hazai eredményeket csak az
OECD átlaghoz méri. Esetleg látta a hazai adatokat nem csak a többi országhoz viszonyítva,
hanem az előző évek hazai adataihoz mérten? Vagy csak véletlenül kifelejtette az
irományból, mert nem az Ön céljainak megfelelő eredményt mutatják? Ha véletlenül nem
látta, akkor kérem, hogy nézze meg! Mert az alapján közel 20 éves távlatban a matematika
eredmény 2022-ben volt a legalacsonyabb, szövegértésben pedig szintén 20 éves távlatban
a második legalacsonyabb itthon!

Megkönnyítem a dolgát, itt egy jó összefoglaló cikk.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20231205/megjottek-a-friss-pisa-eredmenyek-szereny-a-
magyar-teljesitmeny-655711


Csányi Vilmost illetően a cikke kb. hasonlóan felesleges öngól lett, mint a Nagy Blankás ügye. 


Ha írásom eljut Önhöz, kérem, az érveimre reflektáljon, ne énrám. Nem vagyok sem jobb,
sem baloldali, sem konzervatív, sem liberális. Nem vagyok propagandista. És Ön?


Üdvözlettel
Arthur


(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem
tényállítás.)

Bródy, Koncz meg Tóth Gabi

Nyílt levél Csépányi Balázs Magyar Nemzet cikke kapcsán

Kedves Balázs,

Érdeklődéssel olvastam a cikkét, jót mosolyogtam, amikor a fenti előadókat állította szembe! Kissé bulvárosra sikerült az írása szerintem, de nem baj, jó lesz leengedni a gőzt és a figyelmet erre irányítani, nem arra éppen, hogy folyamatban van az egészségügyi ellátórendszer állami feladatainak leépítése és a betegek magán szolgáltatók felé terelése valamint az oktatás szétzilálása is. Meg közben tombol a nagy békepártiság is, ami nagyjából a hivatalos állami propaganda szerint valahogy így szól: minél gyorsabban hagyja abba a megtámadott a védekezést, hogy ne folyjon több vér, miközben állítólag meg mindenki az oroszoknak szurkol. Milyen jó is így, szülessenek csak gyerekek tömegesen, amikor az oktatás és egészségügy ilyen ingatag lábakon áll vagy inkább tántorog, mint egy jacht-on lyukas zokniban lengén öltözött "hölgyekkel" rajtakapott polgármester, a világpolitika színpadán meg úgy tűnik nagyon, hogy megint a rossz oldal felé sodródunk.

Visszatérve a fenti művészekre. Tóth Gabi felé azért fogalmaznak meg annyian kritikát, mert hiteltelennek, képmutatónak és álszentnek tartják. Lehet ezt nem érteni és magyarázgatni, szerintem teljesen felesleges. Természetes és humánus, ha a testvére próbálja megvédeni, ez tiszteletre méltó Tóth Verától. Keresztényi cselekedet. Ha ez jelent még valamit ma, amikor pont Tóth Gabi, Semjén Zsolt és például Borkai Zsolt testesítik meg a mai hatalmi elit és hozzá tartozó művészvilág keresztényi értékrendjét. Szerintem teljesen kiüresítették, olyan "mélységekbe" emelték, ami legalább annyira komoly, mint a labdarúgó bőséges keresztvetése, amikor pályára lép. 

Tóth Gabi a bulvárban él, sajnos nem lehet belőle csak a jót kiszemezgetni. Vállalni kell a sötét oldalát is. Vagy egyiket sem. Like és dislike együtt járnak, már ha valaki mindkettőt bevállalja és nem tiltja le a dislike oldalt. Nem lehetsz egyszerre hiteles keresztény előadó és közben a Szerencseszombat-ban a Highway to hell-t éneklő vadóc, mert több okból is nem hiteles. Nem írogathatsz családi blogot, miközben megszeged a hatodik parancsolatot. (Gyengébbek kedvéért: "Ne paráználkodj") 

Bródy, Koncz, Tóth és a sort végtelenségig lehet folytatni, politizáljon nyugodtan mindenki. De mit is jelent az, hogy politizálni? Nyíltan vállalni a meggyőződést, véleményt? Tiszteletreméltó.  Állami megrendeléseket, közpénzt, hűbéri jogokat? Szánalmas. Szerintem a kritikusok gondolkodó része nem Gabi véleményének felvállalását kritizálja, hanem álszent és képmutató megnyilvánulásait. Ezen el lehet és kell gondolkodni. A gyűlölködő, érvek nélküli és bántalmazó kritikától meg el kell határolódni. De nem sportszerű minden kritikai véleményt egy kalap alá venni és így fekete és fehér, jó és rossz oldal látszatát kelteni, mert akkor a kritizált mindig az áldozat szerepét tölti be, miközben ki is itt az igazi áldozat?

Ha írásom eljut Önhöz, kérem, az érveimre reflektáljon, ne énrám. Nem vagyok sem jobb, sem baloldali, sem konzervatív, sem liberális. Nem vagyok propagandista. És Ön?

Üdvözlettel

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

 

 

 

Nyílt levél Felhévizy Félix úr részére, Tóth Gabit méltató cikke apropóján

Ez így csak csomagban elérhető?

Kedves Felhévizy Félix!

Tóth Gabit méltató cikkére reflektálok elsősorban.

Tóth Gabi akkora sallert osztott ki az Orbán-gyűlölőknek, hogy öröm volt nézni (magyarnemzet.hu)

A hét egyik legfelháborítóbb sztorijaként hivatkozott Gabit ért újabb támadásokra. Engedje meg, hogy már itt ne értsek önnel egyet. Számomra a hét egyik legfelháborítóbb sztorija az volt, hogy a barátom kórházba kényszerült menni és mondták, vigyen wc papírt, mert az nincs. Szerintem sokkal felháborítóbb, hogy erre nincs pénz az egészségügyben, mint az, hogy Tóth Gabit állítólag már megint kritizálják.

Azt írja ön, hogy: „Azt már megszokhattuk, hogy azok a hírességek, művészek, médiacelebek azonnal nemkívánatos személyekké válnak, amint a jelenlegi kormánypártról jót mondanak, vagy csak olyan televíziós csatornán szerepelnek, ami történetesen nem a kormány ellen hergel minden este a hírműsoraiban.”  

Kedves Félix, gondolom önnek, ha már az elfogadást, toleranciát hiányolja a másik oldalról, tehát nyilván önnél az elfogadás megvan, akkor ugye önnek nincs szellemi látótér kiesése és azt csak látja, hogy az egymás elleni hergelés teljes mértékben kölcsönös az ön és propagandista kollégái és az ellentábor propagandistái között?

Bevallom, nem ismertem az ön munkásságát régebbről, de most a Gabi cikke miatt elolvastam a régebbieket is. Fantasztikus, ahogy a hazai bal oldali ellenzéket és szimpatizánsainak a körét lemossa a színről! Annyira hősies ön, hogy simán, nekifutásból rúgja fejbe, persze csak képletesen, ezeket az amúgy is földön fekvő szerencsétleneket! Pedig az ön kedves gazdáinak/barátainak (nem kívánt rész törlendő) úgy kellenek, mint egy falat kenyér! Ha Gyurcsány Ferenc és a jelenkori, már leszerepelt baloldal nem lenne állandó referencia és a saját tetteiket nem tudnák folyton relativizálni velük szemben, akkor ki tudja, mi lenne, ugye Félix? Sok olyan kommunikációs manővert tapasztalok, hogy valakit a mai hatalom köréből bírálnak valami miatt, akkor nem a bírálatra, hanem a bírálóra reflektál. Hogy őt ne bírálja olyan, aki ilyet vagy olyat tett régebben. Mintha ez a saját tetteire mentségül szolgálhatna. Ez hány évig/ciklusig lehet érv valamivel szemben? Hol vagyunk, óvoda középső csoport? Ezt a kommunikációt felnőtt, értelmes ember beveszi? Kétbites agyi kapacitást felett ez kétlem, hogy működik. Kedves Félix, ön szerint mennyi ideig lehet ez a kommunikáció sikeres? Amíg ezen gondolkodik, elmondom én mit gondolok róla: szerintem addig, amíg a jelenlegi ellenzék nagy része a referencia velük szemben, vagyis lehet, hogy sokáig így lesz még, de biztos lehet benne, hogy nem örökké. És akkor majd az ön és hasonló propagandista társainak az írásai elnyerik méltó helyüket. Hosszú távon ez mindkét oldal propagandistáira igaz.

Tudja, az a baj, hogy kiástak két lövészárkot és onnan acsarkodnak meg lövöldöznek egymásra és valóban egyik oldalról sem látható egy minimális megegyezésre való hajlandóság. Mi meg, akik nem szeretnénk sem a jobb, sem a bal, sem semelyik politikai oldalhoz vagy párthoz tartozni vagy velük szimpatizálni, csak dolgozni, boldogulni és értéket teremteni ebben az országban, járkálunk a lövedékeik és gyűlölettől fröcsögő nyáluk között és a lövedékek ellen már minimum golyóálló mellény és a fröcsögő nyál ellen gumicsizma, de inkább űrruha kellene.

Kérem, amikor például Gryllus Dorka „liberális gőg”-jéről beszél, ne feledje például Rákay Philip gőgjét sem, aki így nyilatkozik, amikor gazdasági megszorításokról kérdezik:

Nézze két nappal ezelőtt fejeztem be minden idők egyik legnagyobb magyar filmjének forgatását, és én mint egy időutazó most valahogy a 19. században érzem magam. Úgyhogy próbálnék visszazökkenni.”

Esetleg kérdezze meg ilyenkor tőle, miért legnagyobbat mondd, miért nem legdrágábbat. Mert ez aztán gőg a javából, nem? A gazdáit meg arról kérdezze, hogy miért adnak neki ennyit egy filmre, amikor kórházi osztályok zárnak be, mert orvosok és szakdolgozók hiányoznak a rendszerből. Esetleg, hogy mennyi felesleges lélegeztetőgépet tárolnak és mennyiért? Tényleg ennyire bárgyú volt valaki, hogy azt gondolta, hogy a lélegeztetőgép magától működik és akármennyi van, az amúgy is alacsony szakdolgozói létszámmal üzemeltethető lesz? Vagy kérdezze meg azt, hogy biztosan EU pénzekre kell várni a tanárok bérrendezéséhez, talán nem lett volna keret ebből a pénzből például? Vagy a régebbi példa szerint azt, hogy a kórházakban a betegek wc-iben miért nincs wc papír? Tudja, hogy az ominózus film költségvetéséből hány tekercs wc papírt lehetne vásárolni? Tök hosszú ideig, tök sok fekáliát lehetett volna beletörölni. Elfogadom, hogy fontos Petőfi emléke és valóban kellenek ilyen produkciók, de biztos ez a legfontosabb a mai helyzetben és főként ilyen költségvetéssel? Nem lehetne ebben a helyzetben, kevesebb gőggel, szolidabban megünnepelni? Ha már a gőgöt, mint olyat említette. Petőfi ezt választaná vajon? Ismeri a verseit? Szerintem nem ezt választaná. Petőfi szellemisége nagyon távol esik ettől, szerintem.

Petőfi Sándor: A kutyák dala

„Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!”

Forrás: www.eternus.hu - Petőfi Sándor versei

Láttam írásában, hogy bírálta Gálvölgyi Jánost, mert mást gondol Nacsa Olivér megnyilvánulásáról. Rendben van, szíve joga, hogy bírálja ezért. Viszont nem találtam írását Borkai Zsoltról. Kevésbé fontosnak találta ezt a jelenséget, mint a Gálvölgyi esetet? Hogy egy önmagát keresztény erkölcs szerint definiáló párt tagja ilyet tegyen? Nem hitelteleníti ezzel a kormányunk keresztény erkölcsiségét? Vannak, akik az élet császárának tartják ezért, például László is, például itt: „Amikor egy becsületes férfiember, aki asszonyok társaságában múlatja az éjszakát meg a nappalt, akkor az egy rocksztár. Rocksztárokat sem ítélünk el ezért.”

Dopeman Borkai Zsoltról: A legnagyobb király, egy császár! Egy rocksztár! | Mandiner

Én már megszoktam, hogy László keveri a szezont a fazonnal, csak arról az apróságról feledkezett meg, hogy az említett Borkai úr nem rocksztár, hanem polgármester volt, ráadásul egy keresztény értékrendet valló párt soraiban, valamint családos ember. Ajánlom esetleg Lászlót is kérdezze meg, mit gondol arról, vajon a „rocksztár” felesége és a családja is ilyen kitörő örömmel fogadta és megveregették a vállát, hogy Zsolti, mekkora rocksztár vagy? Vagy esetleg más lehetett a reakciójuk, amikor meglátták a videót?

Gabi esetén a keresztényüldözés (!!!) vizionálása szerintem több, mint nevetséges, ennél lényeglátóbban nem fogalmazták meg:

Tóth Gabi üldözött keresztény újabb kálváriája – Amerikai Népszava (nepszava.us)

De mit várhatunk egy olyan rendszerben, ahol a szentséges Semjén Zsolt drága, más által fizetett vadászatai sem verik ki igazán a biztosítékot az illetékes hatóságnál,  kínos magyarázkodásai ellenére. Semjén úrnak, az Úr példáját hitbuzgóan követve több megtestesülése van ezek szerint, de nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek, hanem van, hogy magánemberként, van, hogy politikusként és van, hogy vadászként van jelen valahol, talán ezt mindig érdemes vele tisztázni mielőtt bármit kérdeznek tőle vagy bármi történik vele. Az jutott eszembe, ha elmegyek egy bankba egy pisztollyal, maszkban de nem sikerül jól az akció és le akarnak teperni a biztonságiak, akkor megúszom-e ha eldobom a pisztolyt és a maszkot, előveszem a bankkártyámat és releváns érv lesz-e, hogy most igazából ügyfélként vagyok jelen? (Szerintem nem úszom meg és mielőtt kiforgatják a szavaimat, nem raboltam bankot, nem tervezek ilyet és elhatárolódom minden bankrablástól és mindenkit lebeszélek erről. Kérem, ne raboljanak bankot!)

Semjén felesége nem engedné, hogy ő fizesse a külföldi vadászatokat | 24.hu - YouTube

Nagyon belejött a magyarázkodásba Semjén Zsolt | 24.hu

 

Ön ezt írja:

„A konzervatív, nemzeti értékek mellett elkötelezett, vallásos emberek a baloldal szemében mindig is csak bőgatyás, begyepesedett agyú, haladó gondolkodásra képtelen páriák lesznek. Tóth Gabi pedig többszörösen bűnös a baloldali liberálisok szemében, hiszen a TV2-nél dolgozik, ráadásul, vállalva vallásosságát és hitét, a tavalyi budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszus önkéntes hírnöke lett.  Azóta különösen sok támadást kap, szinte nem telik el úgy hét, hogy ne kerülne a ballibek célkeresztjébe. Az énekesnő többször kiállt már magáért, ezúttal azonban zseniálisan reagált az őt ért támadásra, jókora sallert kiosztva az őt rendszeresen támadó Orbán-gyűlölőknek.”

Kedves Félix, én azt hiszem, az a baja sokaknak ezzel, hogy ilyen emberek, mint Semjén Zsolt és Tóth Gabi képviselik a mai korban, a mai rendszerben a kereszténységet. (De Bayer Zsoltot is jó példaként lehetne hozni, gondolok a demens vénember ügyére. De akár Borkait. Vagy Szájert. ) Szerintem ez nem jó prognózist jelez, mármint a kereszténység számára. A hitet szerintem sem lehet elvitatni senkitől, viszont a hit állhat óvodás vagy bölcsődés szinten is akár, lehet külsőséges és gyermeteg. Ugyanis amikor valaki azt sem érti, miért nem hitbéli cselekedet például a szerencsejátékot népszerűsíteni vagy nem érti, hogy a hobbijára a nemzet költségvetéséből miért nem illendő olyan sokat költeni, amikor emberek élnek nyomorogva és a kórházakban nincs wc papír, akkor az az ember sokunk számára hiteltelen lesz. Ez nem bal vagy jobb, vagy libsi vagy konzervatív, keresztény vagy ateista kérdés. Ez a józan ész kérdése. Nem lehet minden kritikára az az érv Gabi esetén, hogy azért van, mert üldözik a keresztény hite miatt. Arcátlan dolog ez, megcsúfolása a hitnek. Szélesebb kontextusban meg nem lehet minden kritikára azt mondani, hogy mert gyűlölik Orbánt.

Ez a gondolata ezért szerintem nagyon sántít. Tehát logikailag, aki kritizálni meri Gabit, az gyűlöli Orbánt? Ez így csak csomagban elérhető? Én például illettem kritikával Gabit, de nem gyűlölök senkit, Orbán Viktort sem. Egyszerűen azt gondolom róla, hogy a politika természetéből adódóan, aki túl sokat van hatalmi pozícióban, egyszerűen túl sok helyzetet él át és ebből adódóan pedig sokszor már saját magával is ellentmondásba keveredik, ebben a cikkben ez elég világosan kirajzolódik:

Évszázados hagyományt rúgott föl Orbán Viktor – orosz rém a magyar történelemben – Válasz Online (valaszonline.hu)

„Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el.” Richelieu

Kedves Félix, kérem, ha eljut önhöz a levelem, az érveimre reflektáljon, ne énrám. Kérem válaszában kerülje a relativizálást! Kérem azt is, hogy ne mondjon olyanokat rólam, hogy dollárbaloldali, libsi, gyurcsányista, orbángyűlölő, háborúpárti, mert nem igaz. Kritikám főként az erősebb felé irányul, úgy érzem, ez így sportszerű. Ajánlom figyelmébe valamelyik régebbi blogbejegyzésemben található kritikai versemet, Közélet-közérzet címmel! (Ott mindenki megkapja a magáét!)

Nem szeretnék haraggal elválni és szeretném jelezni, hogy az irodalmi ízlése jónak tűnik, Mark Twain tényleg zseni! Ez lehet a mi közös halmazunk és minimális alapunk a párbeszédhez. 

Ezzel az idézettel búcsúzom, tudja kitől származik?

„Ha azt veszed észre, hogy a többséggel értesz egyet, ideje szünetet tartani és elgondolkodni.”

 

Üdv,

Arthur

 

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Nyílt levél Szikora Róbertnek

Védjük meg közösen a keresztény értékeket a zenében is!

Kedves Róbert!

Nagyszerű, hogy végre valaki hazai ismert zenész és énekes kiáll a kereszténység védelmében ezzel a nyugati szenny zenével, szöveggel és mondanivalóval szemben, ami sem nemzeti határainkat nem tiszteli, sem pedig a felnövekvő nemzedék normális fejlődését nem támogatja, sőt teljesen kereszténység ellenes propagandát képvisel! Nagyon örülök és szeretnék is az Ön által javasolt dal meghallgatás és bizonyos dalok, előadók betiltása kapcsán javaslatokat tenni. Ha jól értelmeztem, így gondolja, amikor nyilatkozott, vagy nem? Sajnos nem vagyok olyan pozícióban, mint Ön, remélem lesz módjuk gyakorolni az ötlete alapján a keresztény ellenes propaganda dalok és előadók betiltását! Ha én tehetnék rá javaslatot, Ön lenne az ezzel foglalkozó állami szervezet elnöke, a munkáját Ákos, Tóth Gabi, Nagy Feró, esetleg Kis Grofó támogatnák. Felügyelhetné és az egyház felé közvetíthetne akár Semjén Zsolt, így biztos kezekben lenne az irányítás! Ha meg éppen vadászidény lenne és Semjén urat elhívnák valahová jávorszarvasra vadászni, helyettesíthetné őt addig Rákay Philip. A filmes és pénzügyi tapasztalataira biztosan lehetne támaszkodni.

Fel szeretném hívni a figyelmét néhány olyan dalra, ami nem tükrözi a keresztény szellemiséget és véleményem szerint kezdhetnék ezek betiltásával!

Mindjárt itt van az első, szerintem ez a mai fiataloknak egy rettentő és keresztény szent házassággal ellentétes példát mutat be, mindenképpen javasolnám a betiltását, nehogy már ebből a Szent Országból, amit Szent István Szűz Máriának ajánlott fel, nehogy már a tízmillió „borkaizó” országa legyen! Még a végén hajókon, szállodai szobákban, kertekben és parkokban, akár tantermekben mindenki paráználkodni kezdjen ennek a dalnak a hatására! Azt hiszem az a címe, hogy „Lepedő akrobatája”

„Legyél Te jómadár, ki ágyról ágyra száll,
Fészket fosztogató, ó-ó-ó-ó-ó…

Asszony, mint szexmunkás, a férje szeszmutáns,
Legyél Te házibarát, ó-ó-ó-ó-ó.

(És akkor) Tied a pálya, Tied a pálma, lepedő akrobatája,
Tied a teste, nappal és este, igen, de akkor mindent vess be!
Tied a pálya, tied az álma, lepedő akrobatája,
Tied a szája, pajzán fantáziája, s Viktóriát int Feléd keze, lába.”

Vagy ez a másik is hasonló szellemiségről árulkodik! Szerintem nem keresztényi! Azt hiszem bujálkodásra ösztökélő, ha illik így fogalmaznom!  Címe „ A szépség agressziója”

„Mindenki valaminek a bolondja
Én a tüzednek lettem, csak hagyjad, hogy eloltsam
Lehetetlen megkapni minden lányt, de törekedni kell rá
Lehetetlen megkapni minden nőt”

Felháborító, ahogy szerintem ez is:

„Oh, my God, benned megláttam Marilyn Monroe hasonmását
Ja, minden szempár kiséri a mozgását
De nekem kell megszerezni a telefonszámát
Mert kicsinál engem az a segg, az láb, az a szem
Az a száj, az a tánc, amit jársz, bébi”

Nem a „segg” szó a legnagyobb bajom ezzel, bár az is elég vulgáris és eléggé öncélú! De az, hogy „Oh, my God”, itt azért ez rendesen szembemegy azzal, hogy „Isten nevét feleslegesen a szádra ne vedd” és a nemzeti önfeladás is tetten érhető, hogy egy hazai előadó angol kifejezést használ. Miért is csinálja ezt? Van nekünk szép saját anyanyelvünk! Itt is érzem a bűnös nyugati dekadencia beszivárgását! Én betiltanám!

Vagy itt egy másik dalszöveg részlet!

„Egymásba feledkeznénk, erdőben szeretkeznénk”  

Ez szerintem biztosan nem a szent házasságban történő szeretkezésről szól, a dalszöveget átnéztem, nem említi, hogy házasok lennének és úgy hallottam, az előadója saját magát is cenzúrázva énekelte el a Szentatya jelenlétében!  Átírta a szeretkeznénk-et ölelkeznénk-re! Talán megijedt, hogy a Szentatya átlát rajta? Nem ártana ezt az előadót is betiltani, ráadásul azt hallottam róla, az AC/DC együttes „Highway to hell” számát is elénekelte, ráadásul valami szerencsejátékos műsorban, ezt Ön keresztényinek találja? Highway to hell! Úristen! Ebben még a sátánt is megszóllítják!

Kedves Róbert! Köszönöm és bízom benne, hogy céljait siker koronázza majd! Ne haragudjon rám, hogy néhány szerény javaslatot tettem betiltásra illetve cenzúrára , de fontosnak tartom, hogy minden hívő közösen, vált válnak vetve harcoljon a fiatal korosztály megtévesztésére irányuló dalok és szövegek ellen, mert nem vezet ez sehova, pláne nem az örök üdvösségre ez a sok paráznaság! Annyi körülöttünk manapság a képmutatás és a bálványimádás, hogy nem hagyhattam szó nélkül! Róbet! A Jóisten áldja meg! És persze Csikidam!

Üdv,

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Nyugodjatok békében

Amikor tudósításokat hallunk a távoli Himalája hegységből, hogy eltűnt vagy lezuhant egy hegymászó, felkapott lesz a téma, mindenki szakértőként kezdi elemezni a hegymászást. Pálcát törünk az adott mászó felett, miért ezt vagy azt csinálta, miért döntött így vagy úgy. A sajnálat és gyász hangjai közé befurakodnak a szkeptikus vélemények is, a maguk érvrendszerével, hogy a hegymászásnak nincsen társadalmi haszna és a hegymászó „hősiessége” nem hasonlítható össze egy tűzoltóéval vagy egy orvoséval.

 

Próbáltam megérteni a lélektanát: mi az értelme ennek az egésznek? Van-e egyáltalán értelme? A családi élet biztonsága helyett miért választja valaki ezt a veszélyes utazást?  Ha a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy a gyermekével játszhat,  a családjával tölthet időt, akkor miként lehetséges, hogy a mérleg mégis a másik serpenyő felé mozdul, amiben egy életveszélyes kaland várja? Miért kell valakinek az emberi teljesítőképesség határát próbálgatni? Miért kell túlfeszíteni a húrt? Aki odamegy, az felkészül erre és a maga természetességében megtörténik olykor a tragikus halál, ha a körülmények kedvezőtlen összjátéka lép fel?

 

Dr. Kenneth Kamler : Orvos az Everesten című regénye megérintett és nekem sok kérdésre választ adott, ezekkel a lakás melegéből olyan távolinak és értelmetlennek tűnő dolgokkal kapcsolatban. A szerző személyes élményein keresztül mutatja be az expedíciók életét, a rájuk leselkedő veszélyeket, az orvos munkáját és a mászók lelkületét, erényeit és gyengeségeiket. Az 1996-os tragédia megélése és leírása szívbe markolóan tragikus mementója annak a drámának, ami egyetlen nap alatt nyolc mászó életét követelte.

 

Regényének számomra legerősebb gondolata: „..elérni egy hegycsúcsot nem annyira szükségszerű, mint visszatérni onnan.”

 

Arthur B. Dumpling

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Színházi hasonlattal élve

Amikor színházba megyünk és későn jut eszünkbe jegyet venni, akkor általában vagy nagyon a szélre vagy nagyon hátra, esetleg nyaktörően előre kapunk már csak jegyet.  Ez az írás a szélső helyeken ülőkre fókuszál.

A  társadalmunk kulturális, közéleti és politikai értelemben is hasonlatos egy színházhoz. Egy olyan színházhoz, ahol létezik a demokrácia a darabválasztásban, a színpadon minden mehet. Ahogy lemegy a függöny és véget ér a darab, a taps, az ováció és a negatív vélemény nyilvánítás is jelen van, de nagyon furcsa módon. Egyik darab végén csak jobb oldalon tapsolnak, a bal oldalon fütyülnek, szitkokat szórnak és elküldik a színészeket és a rendezőt más, egzotikusnak hangzó éghajlatra, hogy egyáltalán erről színdarabot kell készíteni? Micsoda dolog!   Ilyen színdarab például az „Azért nézzük már meg, hogy ki lép be az országba a határon, ha már van határunk és ha illegálisan a zöld határon lép be, akkor meg biztosan és feltétlenül kritikátlanul be kell engedjük? Avagy biztosan mindenki menekült, aki annak vallja magát?”.  A másik eset,  amikor jobb oldalról érkezik egy kiadós káromkodáscunami és morgás, bal oldalról meg hangos tapsvihar. Mindkettő oka, de ellentétes előjellel,  hogy a rendező milyen kérdéseket mer feltenni a művében. Ilyen előadás például a „Biztos, hogy el kell nézzük és kritika nélkül fogadjuk, hogy egy kormányon lévő vadászpuskás alak más országban légi járműről vadásszon háziállatra, meghívásos alapon, ahol nem tudni pontosan ki és miért, mit fizetett és ez számára a keresztény erkölcsiségével mégsem okoz problémát?” 

A középen ülő nézők tapsolnak, van,  ki csak azért, mert bár nem tetszett annyira a darab témája, rendezése vagy a színészi játék, de elismeri az erőfeszítéseket. Neki nem fog másnap sajogni a tenyere, ellentétben azzal, akinél a darab betalált és tiszta szívből tapsol. Minden esetre bárhogy tapsol vagy nem tapsol, véleményét nem a szélen ülő tapsrendhez vagy szitkozódáshoz igazítja. Független tőlük. Mert mer nem csatlakozni egyik nagyhangú táborhoz sem.  A dolog érdekes aspektusa az, hogy a szélső oldalakon lévő nézők már előre tudják azt, minden darabról, kivétel nélkül, hogy tetszeni fog-e nekik az előadás vagy paradicsommal dobálják meg a színészeket és a rendezőt a darab után.  Függetlenül attól, hogy milyen volt maga a mű. Az teljesen lényegtelen. Ők dogmatikus ideológiák képviselők, akiktől már a véleménybuborékjukban eleve elvárják ezt a viselkedést, ők meg megélhetési hőbörgő vagy tapsoló voltuk miatt vidáman tapsolnak vagy vicsorognak. Hiszen ezért vannak ott, ezért lesz nyilvánosságuk, ennek az elvárásnak való megfelelést tudják aprópénzre vagy kapcsolati tőkére váltani.  Mondok példát.

Ha jobb oldali nézőtéri széken ülő vagyok és a kedvenc rendezőm rendezi meg a darabot, amelyben diákok vonulnak az utcára, demonstrálni tanáraikért akkor ők hősök, akik korábbi korok hősihez mérhetőek, független, egészséges nemzeti érzelmű, lázadó kamaszok, akik spontán elhatározták, hogy tiltakoznak. Aki kiáll és beszédet mond közülük, az egy egészen kiváló hős, a hősök leghősebbike, elmondta egy ifjúkori zsengéjét, nem tudhatjuk még, hogy lesz-e belőle majdan Petőfi Sándor kaliberű költő. Tapsolok a rendezőnek és a színészeknek.  Micsoda csodás világ jön, hogy ilyen haladó az ifjúság gondolkodása!

Ha viszont  egy olyan rendező rendezi meg ugyanezt az előadást,  akiért a másik oldalon ülők rajonganak, akkor a darabban megjelenő diákok számomra a romlott, söpredék tanári kar megtévesztett áldozatai, akik csak azért mentek az utcára, mert manipulálták őket politikusok, csődtömegek, az oktatás szégyenei. A tanáraik és a szüleik is szégyellhetik magukat.  A tanárok meg különösképpen azért is, hogy pénzkérdést csinálnak ebből, hiszen emelt fővel és panaszkodás mentesen éhen halni sokkal stílusosabb! Ők sem normálisak, de a diák aki meg kiáll és elmond egy beszédet, az a jelenlegi oktatási rendszer mételyének kétségtelen bizonyítéka, ő egy szánalmas féreg. „Megtalálta a szar a gödrét.”

A szélső székeken ülők nem nézői, kritikusai, hanem vallásos áhítattal hívői az adott rendezőnek, aki mindig ugyanolyan jól rendez, nincsenek jobb és gyengébb darabjai. Számukra ő tévedhetetlen és megkérdőjelezhetetlen, soha, senkire nem kell hallgatnia, nem kell megfontolnia semmit.

A baj az így alkotott ítéletekkel a színdarabról, a fanatikus hit természetét is feltáró kísérlettel jól szemléltethető. George Tamarin 1000 izraeli iskolás diák bevonásával végezte el a kísérletét. Józsué könyvéből a jerikói csata beszámolójának kapcsán a leírt vérengzés elfogadása volt a kérdés, többek között ezt is tartalmazza a leírás: „..néktek adta az Úr a várost” „..kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel..” Tamarin egyszerű kérdéssel élt: „Mit gondoltok, helyesen cselekedetek-e Józsué és az izraeliták vagy sem? 66%-a a válaszadóknak azt mondta, teljesen egyetért velük, 8 %  részben, 26% utasította el, nem értett egyet.

Ezek után jött a csavar. Tamarin a kontroll csoportban annyit változtatott, hogy a bibliai szövegben Józsué helyett Lin tábornok, Izrael helyett pedig egy 3000 évvel ezelőtti kínai királyság szerepelt. Ebben az esetben az elfogadottsága már csak 7%-os volt. Bővebben erről a tudományos kísérletről: The Israeli Psychologist George Tamarin Tests A Thousand Israeli Schoolchildren | PDF | Joshua | Israel (scribd.com)

Ezek szerint tehát nem maga a cselekedet, a tett, példázatunkban a színdarab mondanivalója és minősége, hanem a rendező személye, az előítélet, a véleménybuborékon belüli elvárás, a csoporthoz tartozás határozza meg a bal és jobb szélen ülők véleményét.

Színházi széken ülve ezek a manőverek elég biztonságosak. De ha például lovon ülnének ezek az emberek, akkor egészen más asszociáció juthatna az eszünkbe:  annyira átestek már a ló túloldalára, miközben a lábuk meg beleakadt a kengyelbe, hogy ahogy vágtázik a paripa, a fejük folyton koppan a földön és ezért kaptak agyrázkódást.  Nyilvánvalóan ettől lehet szellemi látótér kiesésük, hogy csak jobbra vagy csak balra látnak kritikusan.

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

süti beállítások módosítása