Türelem

Kérlek várj, míg alkotód elé léphetsz s végre színt vallhatsz előtte.

Reád rótta, de te türelemmel viseld a kínod, ne vágyd a kegyes halált!

Oly nagy szenvedést mért rád az isten, de nem azért, mert gonosz.

Ó, csak talán azért, hogy megfejthesd végül a legnagyobb talányt.

Zaj és sár, mi körbevesz. Miért létezel itt és miért fáj a szíved, amíg dobog?

Itt vagy, hogy válogathass az ő világában, rothadó almák közül szépet és pirosat!

Te is, majd Isten színe előtt leszel alma, ne félj, egyszer kedve tartja és kiválogat!

Az jó, ha a koponyában van agy, a mellkasban, ha igaz szív dobog. Benned nem látom. Csak két rothadt, kongó üreget.

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)