Azt a hírt olvastam régebben, hogy Tóth Gabi kiállt a hite mellett és ezért támadások érték. Olvastam gyűlölködő kommenteket, meg Gabit példaként állító, lelkes hozzászólásokat is. Úgy vettem észre, nem alakult ki értelmes párbeszéd ebben a témában sem, de kialakultak a lövészárkok a szokásos unalmas politikai polarizáció mentén. Miközben egy olyan kérdés merült fel, ami alapvetően kulturális, a vallást és hitet alapjaiban érintő, korántsem a politikai nézőpontja az, ami izgalmas. Az szokásosan unalmas és aljas.
Mi is történik itt kulturális szempontból? Egy énekesnő, akinek a viselkedése és megjelenése, a teljes lénye egészen más képet sugallt eddig, egyszer csak elkezdett kiállni a hite mellett. Készített több dalt és klipet is, amikben erőteljesen megjelent a hite. Az erős stílusváltás miatt sokak támadták, megkérdőjelezték a keresztény hitét. Ebből adódik a kérdés, meg lehet-e valakinek a hitét kérdőjelezni? Azt, hogy legbelül mit érez, mit él meg? Szerintem nem. Bárkinek joga van abban hinni, amiben hisz.
A kritikus hangoknak meg joguk van a szabad vélemény kinyilvánításához. Persze mindenki elmondhatja már a véleményét, a klasszikus cenzúra nem működik, csak annyiban például, hogy le lehet tiltani a diszlájkokat és csak a lájkokat megjeleníteni. Ahogy például ezeknél a klipeknél úgy tudom meg is történt. Mert nem tükrözte a valóságot állítólag, kimutatható volt, hogy nem nézték meg és úgy diszlájkoltak sokak. De akkor mi van azokkal, akik nem nézték meg és úgy lájkoltak? Szerintem ebben az esetben az volna a helyes, ha mind a lájk, mind a diszlájk letiltásra kerülne. Vagy a jó vélemény a jó vélemény, a rossz vélemény az meg rossz?
Tehát helyesebben egy előző gondolat: a kritikus hangoknak meg joguk van a szabad vélemény kinyilvánításához, részben. Kissé cenzúrázottan. Apropó, cenzúra! Nem értettem az eucharisztikus fellépésen az öncenzúrát. Erdőben ölelkeznénk vagy erdőben szeretkeznénk, igazán mindegy, nem? Gyermekeknek beszél így az ember a témáról, amikor megkérdezik, mi az a szex. Őszentsége egészen biztosan tisztában van a szaporodás biológiájával, a szentírás pedig nem ágál a szent házasságban történő szerelem ellen. Így ezért ebben a formában ez nekem kissé gyermeteg cenzúrának tűnik.
De rátérnék a lényegre. Összeegyeztethető-e a hit és a szerencsejáték népszerűsítése? Miért adódik ez a kérdés? Mert ha rákeresünk Gabi dalaira, akkor sok találat jön elő a Szerencseszombat című műsor fellépéseivel kapcsolatban. A műsor a szerencsejátékról szól, azt népszerűsíti. A csúcspontján kiderül, mik a nyerő számok. Nem tudom, az igaz hittel összeegyeztethető-e a szerencsejátékok népszerűsítése? Kit lehetne megkérdezni? Nézzük meg, a Biblia mit mondd erről! A Bibliát csak nem lehet hívőként cáfolni, ugye?
„1 Timóteus 6:10 – “Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” Zsidók 13:5 – “Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Máté 6:24 – “„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (a pénznek).” Forrás: https://www.gotquestions.org/Magyar/szerencsejatek.html
Ez elég elgondolkodtató. Mindenki meg tudja maga ítélni, mit gondoljon erről. Tegye. Én csak egy kérdést vetettem fel, a valós, lényeges és kulturált diskurzus igényével, ismétlésképpen: a szerencsejáték népszerűsítése, avagy maga a szerencsejáték és a hit összeegyeztethető-e?
Nem szándékozom Gabit támadni emiatt. Mert ha támadnám, akkor én egy a hazáját nem szerető, hagyományait megvető, szüleimmel, családommal szoros kapcsolatot nem ápoló, nem fontos ember lennék. Mire alapozom ezt? Erre: „ Aki szereti a hazáját, büszke a hagyományaira, büszke a gyökerekre, a szüleivel, családjával mély, szoros kapcsolatot ápol, az nem érzi ezt irántam, az nem támad. A valóban fontos emberek nem támadnak..”
Forrás: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sztarvilag/toth-gabi-megfejtette-kik-tamadjak-ot-a-hite-miatt/
Rettentő arrogancia ez, az elfogadás, a szeretet, a szabad vallásgyakorlás jegyében. Egy platformra kerül így a gyalázkodó hozzászóló és a kulturált kritikát megfogalmazó, aki fennakad kissé a bulvár-hiten. Pedig szerintem nem vagyunk egy platformon és ez az álságos kommunikáció mégis ezt a látszatot igyekszik kelteni. Ki is űz itt gúnyt a hitből?
Amikor első regényem, az „Az ember legmélyén” kapcsán barátaim véleményt formáltak, akkor a hívőknek túl ateista, az ateistáknak túl hívő volt, de sem a „keresztényüldözés”, sem az ateista megbélyegzés nem zavart. Ha Isten teremtett és megadta a szabad választás lehetőségét, akkor a véleményünket arról, hogy kinek a hitét tartjuk hitelesnek, szabadon eldönthetjük. Döntsön hát mindenki szabadon a hite szerint, bárki hitének a hitelességéről. Aki keresztényként hisz, az úgyis tudja, hogy az ítélkezés, a végső döntés meghozatala nem az ő kezében van. Azt végképp nem tudom hová tenni, különösen ma, amikor a Gellért-hegyen, a szédítő mélységbe tekintve Szent Gellért vértanúsága, a zuhanása felelevenedett előttem, hogy pontosan mi baja lehet valakinek azzal, ha diszlájkokat is kap, meg ha valakik nem hiszik el a hitét. És? Akkor mi van? Talán semmi? Igen, semmi. Nem lehet a nyilvánosság kapcsán kimazsolázni kizárólag a tetszetős dolgokat, főként annak nem, aki a nyilvánosságból él. A fény mellett ott van mindig az árnyék is, a világosság mellett a sötétség.
A bulvár templomába, ahol ma is nagy a tét: maga a lét, bevonulnak a papok és papnők, hogy Fortuna istennőhöz fohászkodjanak, együtt elénekeljék az AC/DC Highway to hell című számát. Ha jól tudom, az említett istennő nem a keresztény vallás istensége. Ha jól emlékszem a második parancsolat tartalmaz valami ide vonatkozót, az idegen istenek imádatáról. Highway to hell! Jó utat!
Tóth Gabi - High way to hell (M1 Szerencseszombat 2013-03-02) - video Dailymotion
(Ez a bejegyzés a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)
