Kedves Feró!

Hálás szívvel gondolok rád és a Beatricére, mert annyira jó fejek voltatok annak idején, amikor nagyon régen, még a XX. század vége felé, több ezren ott fagyoskodtunk a néhai Pecsa szabadtéren, talán december 23. vagy a két ünnep között lehetett, nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy ingyen koncertet adtatok a közönségeteknek. Talán Rockkarácsony volt a rendezvény neve.  Majd megfagytunk, de ott voltunk, együtt énekelte a tömeg a „Kétezredik év felé” dalt:

„Nyomasztó az új rend, pedig már oly régi,
csak az a baj, hogy nem látom a végét
A kétezredik év felé
Az elfecsérelt éveket ki venné számba,
A SZARNAK ÉS A KÁRNAK NINCS GAZDÁJA!
A kétezredik év felé!
Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Valahogy úgy éreztem tinédzserként, hogy a politikai rendszerrel való szembenállás szószólói vagytok, a kritika megfogalmazói, a Lúdas Matyik közé tartoztok a Döbrögikkel szemben.

Ott volt a Jerikó, ami pedig optimistán megfogalmazta, hogy az a rendszer sem fog örökké tartani:

„Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég.
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.”

Döbrögi elvtársék részben távoztak, persze csak képletesen, a vagyonukat átmentették, így Döbrögi elvtársék ma is köztünk járnak, vagyis pontosabban elhúznak mellettünk luxusautóikkal vagy felettünk a magánrepülőikkel, hatalmas jachtjaikkal majd beborítják a vízbe az éppen csónakban evező átlag állampolgárt. Nagy igazság, hogy a népmesék szegénylegénye vagy a legkisebb királyfia nem a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelmondatot viseli a ruháján/pólóján/páncélján, hanem ő akarja a pénzt, paripát, fegyvert, fele királyságot és még a nőt is. Így nem csak a régi Döbrögi elvtársak, hanem újabban gazdaggá lett Döbrögi polgártársak is köztünk élnek, szállodákat, vagy egész szállodaláncokat vesznek meg, a meghajlított piacgazdaságban még olyanokat is megtesznek, hogy külső, közös forrásból pályázott lombkorona sétányt építtetnek, miközben nincsenek már lombok, mert ahhoz erdő is kellene, de azt ugye ők kivágatták közben. Állami támogatásból is épült, a Balaton partját is elbirtokló szállodájuk partjáról lenézően elzavarják a Lúdas Matyikat, fenntartva a fürdőzés lehetőségét így a tehetősebb, fizetőképes népeknek. A Lúdas Matyik meg fürödjenek majd otthon a kádban.  „Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér..”, mondják az élet császáraként.

Természetesen vannak, akik sokra vitték az életben, akár fiatal koruk ellenére, persze mindig jól jöttek a történelem során a jó kapcsolatok, ahogy napjainkban is. Néha úgy tűnik, mintha családi, néha pedig hűbéri rendszerben működne a régi és új Döbrögik rendszere, a táplálékpiramis csúcsán trónol a király, akit ma nem így nevezünk hivatalosan, talán a „bábok mestere” kifejezés jobban tükrözi a munkásságát. Régi és új Döbrögik nagyon ügyesen ingáznak a hatalmi pozíciók között és folyton egymásra mutogatnak, ahogy hűbéres tollforgatóik is, akik elvek nélkül bármit meg tudnak magyarázni, ha az a gazda Döbrögiük érdekét szolgálja vagy hiúságát legyezi. Mindez annak érdekében, hogy a Lúdas Matyik ne legyenek túl dühösek, hiszen azért sokan vannak és akár veszélyesek is lehetnek.  Ezért figyelnek a nép szórakoztatására és érdekeik mentén támogatják hű dalnokaikat is.

Engem az irritál leginkább az új Döbrögik rendszerében, hogy bármilyen kritikusukat, aki irányukban bármilyen kritikát megfogalmaz, azt az embert rögtön megpróbálják bemocskolni, azt elhitetni a néppel, hogy a régi Döbrögik híve/a nagy nyugati királyság parancsára cselekszik /”lefizették”/”megvették”/”szemkilövető”/”dollárbaloldali”/ ”libsi”/”keresztényellenes”/” haladár” és a sor napestig folytatható még. Azt mondják, hogy nem fognak úgy táncolni, ahogy a nagy nyugati királyságban fütyülnek, de közben vígan járják a táncot a nagy keleti királyság által balalajkán húzott nótára. Az, hogy a „bábok mestere” érdekei mentén, elvtelenül éppen milyen irányba járja a pávatáncot, nem zavarja a Döbrögiket, hiszen a király nem tévedhet soha. Csak néha feszeng, főleg olykor, ha külföldi, nagy hatalmú és katonai erejű Giga Döbrögik társaságába kerül. (Azt hiszem igazságtalan lenne nem kimondani, bármelyikünk feszengene akkor és ott.) 

A Döbrögiségnek is van azért mértéke, vannak olyan Döbrögik a régiek és újak között is, akik kicsit kedvesebbek, nem hazudnak annyit, vagy legalább nem csinálják úgy, hogy közben álszentek, képmutatók, ők azok, akik szemlesütve, szégyenkezve teszik, mert tudják, hogy „aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog”.

Régi és új Döbrögik, mindig is voltak, vannak és lesznek, ahogy a Lúdas Matyik is, akik a kisemberek, a kizsákmányoltak, megnyomorítottak és eltaszítottak. A pöffeszkedő Döbrögiket csak elvtelen céljaik eléréséig fogja érdekelni a Lúdas Matyik nyomora, kellenek olyanok, mint ti voltatok akkor nekünk, annak a néhány ezer Lúdas Matyinak, akinek ingyen adtatok koncertet, de igazából sokkal többet, a mínusz három fokban. Köszönet érte!

A Döbrögiség sajnos állandó, ahogy a Lúdas Matyiság is. A régi és az új Döbrögi földesurak csatározásaik során tönkreteszik a hazánkat, megmérgezik a közgondolkodást, erodálják az elveket. Remélem egyszer majd mindannyian elköltöznek Döbrögi falváról az elmúlás, kétes tisztaságú, géneket tovább örökítő szervére.  

Hol van ma az, aki annak idején a Lúdas Matyik gyámolítója, nem pedig a Döbrögik dalnoka volt?

Üdvözlettel

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)