Sokat gondolkodtam, hogy téged vagy valamelyik durva kritikusodat szólítsam meg levelemmel, aztán úgy döntöttem, neked írok. Bayer Zsolt volt a másik lehetőség, de aztán beláttam, neki úgyis felesleges, innen nézve, ahol én ülök, valahogy nem látszik nagyon hitelesnek. Mintha Semjén Zsolttól kérnék hitbéli útmutatást. Vagy Rákay úrtól kérdezném meg, ugyan melyik filmet tartja a legnagyobb hazai filmnek? Röviden a felesleges és érdektelen, valamint értéktelen kategória.

Nagyon úgy tűnt, még nem is olyan régen, hogy a hatalom szerkezete acélosan erős, megmozdíthatatlan, de most mégis úgy tűnik fából van és hangosan recseg, mozgásba lendült, kileng erre-arra. Onnan is lehet tudni, hogy egyre nagyobb a vihar alatta, a tetején álló elit pedig elkezdett félni. Félni attól, hogy Ti, diákság majd megteszitek azt, amit a vélhetően a kormányunk által tenyésztett és érdekből jól felhizlalt látszatellenzék nem tudott gyakorlatilag már több, mint egy évtizede.  Változást hozni ebbe a mocsárba, hazugságra nem hazugsággal felelni, gyűlölködés ellen nem gyűlölettel válaszolni, kiállni valaki mellett, aki mellett ki kell. Azok mellett, akik benneteket tanítanak és formálnak, akik a tanításra hivatásukként tekintenek, nem megélhetési forrásra. Talán ezért is ennyire kiszolgáltatottak. Ezt a megélhetési politikusok soha nem fogják megérteni.  A tanítás folyamatában, ha jól működik, a diák és a tanár egyaránt nyertesek. A mai politika nem gondolkodik a nyer-nyerben, neki minden áron kell vesztes, mert csak rövid távon tervez. A társadalom meg a hosszú távú célok által lehet csak sikeres. Nincs ennek a két halmaznak sajnos ma metszéspontja én úgy látom.

Csapkodtam volna a térdemet a röhögéstől, ha nem sírtam volna inkább a dühömben, hogy olyan emberek próbálnak meg kioktatni például téged a keresztény és konzervatív értékrendből, akik nap mint nap ellentétesen cselekednek vele. Vagy ha követik is a keresztény tanítást, kettős mércét alkalmaznak, neked a káromkodásod sem bocsánatos bűn, a nekik kedveseknek pedig mindent megbocsájtanak, mert függenek tőlük, még olyan bűnöket is, amelyek legfőbb keresztény törvények ellen valók.  Döbbenetes és arcátlan módon működik ez a rendszer.  Nem a Fidesz rendszere, hanem a mai politikai elit rendszere, ami behálózza a kultúrát is.

Sajnálatosan vannak valóságtagadók is, akik azt állítják egy tanár teljesítménye, a munkája minősége nem függhet a fizetéstől. Döbbenetes álláspont. Ezzel az állítással azt a képtelen és más területeken sem így működő dolgot magyarázzák meg, miszerint ha valaki túlterhelt, krónikusan fáradt és anyagi megbecsülés híján is van, az jobb teljesítményt fog nyújtani. Hát ez így van, mi? Nagyszerű! Üdv a Föld nevű bolygón! Jól utaztak, kedves valóságtagadók? Ezen az alapon nyugodtan csökkenthetik a tanárok bérét, hiszen csak jobb lesz így a tanítás színvonala, nem? 

A káromkodást nevezik meg a fő problémájuknak a beszédeddel kapcsolatban.  Szerintem nem ez a bajuk vele. Az a bajuk, hogy nem a baloldali ellenzéki pártok és néhány aktivistájuk vonult ki, hanem a diákság nagy része áll a tanárok mellé egy fontos ügy, a bérrendezés kapcsán. Nem lehet benneteket „összegyurcsányozni” olyan könnyen, mint ahogy eddig működött a tenyésztettekkel. Biztosak lehettek benne, megpróbálnak majd, hiszen a soraitokban már jelen vannak a rátok telepedett párt feliratok és pártvezetői kérések. 

A diákság, a fiatalság az egyetlen csoport, aki változást tud hozni és ezt ők is tudják.  És félnek tőletek! 

Amikor leomlik a szerkezet, ami tartja őket, akkor belőletek alakul majd ki a jövő nemzedéke, akinek örökre meg kell tanulnia, mik azok a hibák, amiket az elődeik elkövettek.  Nektek kell majd meghallgatnotok a diákokat, akiknek az öltözéke a ti generációtoknak hajmeresztő lesz, a zene, amit hallgatnak, hallgathatatlan, a viselkedésük kritikátlan és felháborító.  Ahogy most mi vagyunk veletek és ahogy velünk voltak a szüleink.

A végére csak egy kérés a generációm nevében: kérlek ne káromkodjatok olyan sokat, itt felnőttek is vannak!

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Kedves Palkovics Miniszter Úr,

Örülök, hogy végre helyükre kerültek a dolgok a Meteorológiai Szolgálatnál! Most így előttem is új lehetőségek nyíltak! Az OMSZ igazgatói pozícióját szeretném megpályázni. Teljesen igaza van: „Pontosabban kellene ismerni, hogy adott helyen adott időben milyen lesz az időjárás”

Ebben lehetek én az Önök és a haza nagy szolgálatára. Nem hiszek a hókusz-pókuszokban, a huszonegyedik század technikai izéiben, az időjárás modellezésében. Ezek láthatóan csődöt mondtak! Csapadékradar? Mérések és megfigyelések? Fáklya diagram? Ugyan már! Felesleges időpazarlás!

Viszont én tudtam már, hogy augusztus 20-án nem fog esni! Honnan? Hát abból, hogy április 6-án nem esett az eső, és ez köztudottan előre vetíti augusztus hónap utolsó heteinek időjárási viszonyait. Budapestre. Május 14-én sok volt a hangya a földeken, ebből is következtethettek volna ezek a komisz modern időjósok az augusztus 20-i estére! De úristen, mit tudnak ők erről, őseink biztos módszereiről? Megmondom Önnek! Semmit! Szégyellhetik is magukat!

Igazából meg ha rossz lenne a prognózis, tehát nem olyan, mint amit Önök elvárnak, birkavesével akár nem csupán a földrengéseket lehet megjósolni és megelőzni, hanem a viharokat is eltolni több száz kilométerrel! Minek ehhez HAARP projekt? Nekem nem kell, elég ha adnak néhány birkát. Így olcsóbb is lesz.

Hogy végképp meggyőzzem Önt és kedves munkatársait, véleményem szerint egyre nagyobb lesz az esélye novembertől északkelet irányából fagyos légrétegek betörésének, míg nyugat felől lágy szellők ígérkeznek.

Tisztelettel várom megtisztelő válaszát a pozíció mielőbbi elfoglalása reményében!

Arthur

(Ez az írás a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Azt a hírt olvastam régebben, hogy Tóth Gabi kiállt a hite mellett és ezért támadások érték. Olvastam gyűlölködő kommenteket, meg Gabit példaként állító, lelkes hozzászólásokat is. Úgy vettem észre, nem alakult ki értelmes párbeszéd ebben a témában sem, de kialakultak a lövészárkok a szokásos unalmas politikai polarizáció mentén. Miközben egy olyan kérdés merült fel, ami alapvetően kulturális, a vallást és hitet alapjaiban érintő, korántsem a politikai nézőpontja az, ami izgalmas. Az szokásosan unalmas és aljas.

Mi is történik itt kulturális szempontból? Egy énekesnő, akinek a viselkedése és megjelenése, a teljes lénye egészen más képet sugallt eddig, egyszer csak elkezdett kiállni a hite mellett. Készített több dalt és klipet is, amikben erőteljesen megjelent a hite. Az erős stílusváltás miatt sokak támadták, megkérdőjelezték a keresztény hitét. Ebből adódik a kérdés, meg lehet-e valakinek a hitét kérdőjelezni? Azt, hogy legbelül mit érez, mit él meg? Szerintem nem. Bárkinek joga van abban hinni, amiben hisz.

A kritikus hangoknak meg joguk van a szabad vélemény kinyilvánításához. Persze mindenki elmondhatja már a véleményét, a klasszikus cenzúra nem működik, csak annyiban például, hogy le lehet tiltani a diszlájkokat és csak a lájkokat megjeleníteni. Ahogy például ezeknél a klipeknél úgy tudom meg is történt. Mert nem tükrözte a valóságot állítólag, kimutatható volt, hogy nem nézték meg és úgy diszlájkoltak sokak. De akkor mi van azokkal, akik nem nézték meg és úgy lájkoltak? Szerintem ebben az esetben az volna a helyes, ha mind a lájk, mind a diszlájk letiltásra kerülne. Vagy a jó vélemény a jó vélemény, a rossz vélemény az meg rossz?

Tehát helyesebben egy előző gondolat: a kritikus hangoknak meg joguk van a szabad vélemény kinyilvánításához, részben. Kissé cenzúrázottan. Apropó, cenzúra! Nem értettem az eucharisztikus fellépésen az öncenzúrát. Erdőben ölelkeznénk vagy erdőben szeretkeznénk, igazán mindegy, nem? Gyermekeknek beszél így az ember a témáról, amikor megkérdezik, mi az a szex. Őszentsége egészen biztosan tisztában van a szaporodás biológiájával, a szentírás pedig nem ágál a szent házasságban történő szerelem ellen. Így ezért ebben a formában ez nekem kissé gyermeteg cenzúrának tűnik. 

De rátérnék a lényegre. Összeegyeztethető-e a hit és a szerencsejáték népszerűsítése? Miért adódik ez a kérdés? Mert ha rákeresünk Gabi dalaira, akkor sok találat jön elő a Szerencseszombat című műsor fellépéseivel kapcsolatban. A műsor a szerencsejátékról szól, azt népszerűsíti. A csúcspontján kiderül, mik a nyerő számok. Nem tudom, az igaz hittel összeegyeztethető-e a szerencsejátékok népszerűsítése? Kit lehetne megkérdezni? Nézzük meg, a Biblia mit mondd erről! A Bibliát csak nem lehet hívőként cáfolni, ugye?

„1 Timóteus 6:10 – “Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” Zsidók 13:5 – “Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Máté 6:24 – “„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” (a pénznek).”  Forrás: https://www.gotquestions.org/Magyar/szerencsejatek.html

Ez elég elgondolkodtató. Mindenki meg tudja maga ítélni, mit gondoljon erről. Tegye. Én csak egy kérdést vetettem fel, a valós, lényeges és kulturált diskurzus igényével, ismétlésképpen: a szerencsejáték népszerűsítése, avagy maga a szerencsejáték és a hit összeegyeztethető-e?

Nem szándékozom Gabit támadni emiatt. Mert ha támadnám, akkor én egy a hazáját nem szerető, hagyományait megvető, szüleimmel, családommal szoros kapcsolatot nem ápoló, nem fontos ember lennék.  Mire alapozom ezt? Erre: „ Aki szereti a hazáját, büszke a hagyományaira, büszke a gyökerekre, a szüleivel, családjával mély, szoros kapcsolatot ápol, az nem érzi ezt irántam, az nem támad. A valóban fontos emberek nem támadnak..” 

Forrás: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sztarvilag/toth-gabi-megfejtette-kik-tamadjak-ot-a-hite-miatt/

Rettentő arrogancia ez, az elfogadás, a szeretet, a szabad vallásgyakorlás jegyében. Egy platformra kerül így a gyalázkodó hozzászóló és a kulturált kritikát megfogalmazó, aki fennakad kissé a bulvár-hiten. Pedig szerintem nem vagyunk egy platformon és ez az álságos kommunikáció mégis ezt a látszatot igyekszik kelteni. Ki is űz itt gúnyt a hitből?

Amikor első regényem, az „Az ember legmélyén” kapcsán barátaim véleményt formáltak, akkor a hívőknek túl ateista, az ateistáknak túl hívő volt, de sem a „keresztényüldözés”, sem az ateista megbélyegzés nem zavart. Ha Isten teremtett és megadta a szabad választás lehetőségét, akkor a véleményünket arról, hogy kinek a hitét tartjuk hitelesnek, szabadon eldönthetjük.  Döntsön hát mindenki szabadon a hite szerint, bárki hitének a hitelességéről. Aki keresztényként hisz, az úgyis tudja, hogy az ítélkezés, a végső döntés meghozatala nem az ő kezében van.  Azt végképp nem tudom hová tenni, különösen ma, amikor a Gellért-hegyen, a szédítő mélységbe tekintve Szent Gellért vértanúsága, a zuhanása felelevenedett előttem, hogy pontosan mi baja lehet valakinek azzal, ha diszlájkokat is kap, meg ha valakik nem hiszik el a hitét. És? Akkor mi van? Talán semmi? Igen, semmi. Nem lehet a nyilvánosság kapcsán kimazsolázni kizárólag a tetszetős dolgokat, főként annak nem, aki a nyilvánosságból él. A fény mellett ott van mindig az árnyék is, a világosság mellett a sötétség. 

A bulvár templomába, ahol ma is nagy a tét: maga a lét, bevonulnak a papok és papnők, hogy Fortuna istennőhöz fohászkodjanak, együtt elénekeljék az AC/DC Highway to hell című számát. Ha jól tudom, az említett istennő nem a keresztény vallás istensége. Ha jól emlékszem a második parancsolat tartalmaz valami ide vonatkozót, az idegen istenek imádatáról. Highway to hell! Jó utat! 

Tóth Gabi - High way to hell (M1 Szerencseszombat 2013-03-02) - video Dailymotion

(Ez a bejegyzés a szerző véleménye, a szabad vélemény kinyilvánításának a joga alapján, nem tényállítás.)

Vannak emberek, akik a narancsot szeretik. Vannak akik a szegfűt. Vannak, akik mindkettőt, vannak akik egyiket sem. Vannak olyanok is, akik tök más dolgokat. Vannak, akik csak magukat szeretik, talán ők vannak a legtöbben. Matematikailag halmazokba rendezhetjük őket és magunkat is besorolhatjuk a halmazokba. Normális szabályok szerint egy épeszű világban, a halmazok metszeteiben sokaság keletkezik. Ha a szabályokat úgy alakítják, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, akkor gyakorlatilag a metszeteiben kongó ürességet tapasztalunk. Matematikai nyelven ezeket a közös elemet nem tartalmazó halmazokat diszjunkt halmazoknak hívják. A mai társadalmakra jellemző polarizáció miatt egyre több ilyen halmaz van. Erre mondják azt, hogy valaki beleszorult a saját véleménybuborékjába és onnan nem lát ki. Babits is megírta már a Lírikus epilógja című költeményében ezt az érzést, "Vak dióként dióban zárva lenni". 

A halmazhoz tartozás konzervált állapota számít, nem elvek mentén, megszegett ígéretek és csalódások, hanem vágyvezérelten és relativizálás alapján hozzuk meg döntéseinket. 

Egy másik zseni, Huxley gondolatai jutottak eszembe. "..mi az ördögön marakodnak? Megmondom. Azon, hogy eldöntsék, min utazzunk a pokolba. Kommunista expresszen vagy kapitalista versenykocsin, individualista autóbuszon vagy az állami ellenőrzés sínjein döcögő kollektivista villamoson. Rendeltetési helye mindegyiknek ugyanaz. Valamennyi a pokolba tart. Értelmes ember egyszerűen képtelen effajta viták iránt érdeklődni. Mert értelmes ember számára a pokol a fontos és nem a szállítóeszköz, amivel odajut."

(Aldous Huxley: Pont-ellenpont)